AERODINAMIKA
aerodinamika
(szuperszonikus aerodinamika)
A légáramlás és a levegőben történő mozgás tudománya.
Más gázokra is alkalmazható, és része az általánosabb érvényű hidrodinamikának.
Az aerodinamikai elvek megmagyarázzák a repülés jelenségét.
A repülőgép szárnyának alakja és irányítottsága (görbült felső felület, lefelé döntött szárnyhelyzet) következtében a szárny fölötti levegő gyorsabban halad, és így alacsonyabb nyomású (a Bernoulli-törvény következtében).
A nyomáskülönbség felhajtóerőt biztosít. Az így nyerhető felhajtóerő növekszik a szárny hosszúságával (fesztávolságával), de csökken a repülési magassággal.
A repülőgép mozgása a levegőben olyan erőt kelt, ami fékezőleg hat. Ez a közegellenállás, ami függ a repülőgép méretétől és alakjától.
A repülőgép felülete mentén a súrlódás hátráltatja a légáramlást; az így létrejövő fékezőhatás a súrlódási közegellenállás. Ez felmelegedést okoz, ami néha szélsőségesen nagy mértékű lehet, mint pl. az űrjárművek visszatérésénél. A súrlódásból eredő veszteségek növekednek a szárnyfelület és a sebességnövekedésével és csökkennek a repülési magasság növekedésével.
A hang terjedésisebessége (Ma=1, kb. 331,5 m/s) fölötti sebességeknél a levegőt már nem lehet összenyomhatatlannak tekinteni, és így más szabályok lépnek érvénybe, ezeket tárgyalja a szuperszonikusaerodinamika.
A hangsebesség elérésekor a repülőgép átlépi a "hanghatárt", ami a közegellenállás rendkívüli növekedésével jár együtt.
A szuperszonikus légellenállást csökkenteni lehet vékony, hátrafelé hajtott szárnyakkal, amely a katonai vadászgépekre jellemző.
A hangsebesség átlépésekor a repülőgépek hangrobbanásokat keltenek; ezek a gépet körülvevő levegőben keletkező nagy sűrűségű lökéshullámok, amelyek azért jönnek létre, mert a repülőgép megelőzi sajáthanghullámát, miközben új hanghullámokat is kelt.
A légi járművekre ható közegellenállás megnöveli az üzemanyag-fogyasztást.
Az épületek és a hidak a szél hatására kilenghetnek.
Ezek a hatások - amelyeket figyelembe kell venni a tervezéskor - minimalizálhatók a légáramlás felől nézett alak helyes kialakításával. A szélcsatornák lehetővé teszik, hogy a méretarányosan kicsinyített modelleket szimulált légköri jelenségeknek tegyék ki, és így a tervezett forma aerodinamikai tulajdonságai meghatározhatók. Különösen fontosak a rendellenes légáramlási jelenségek, pl. a turbulencia és az örvények.
Hidrodinamika
folyadékok és gázok mechanikája
(hidrodinamika)
Fluid fázisú anyagok mechanikájával foglalkozó tudomány.
A hidrosztatika és a hidrodinamika a nyugalomban lévő, illetve a mozgó folyadékok (bizonyos feltételeknek eleget tevő gázok) tudománya.
Az aerodinamika a gázok, elsősorban a levegő áramlását vizsgálja.
A folyadékokra és gázokra jellemző sűrűségük (tömeg per térfogat) és kompresszibilitásuk (összenyomhatóságuk), amely igen nagy a gázok, de lényegében nulla a folyadékok esetében.
A folyadékok és gázok a bennük lévő tárgyakra nyomást gyakorolnak, amelynek nagysága adott mélységben független az iránytól. Súlytalanságban a folyadékok és gázok nyomása a tartály minden pontján azonos.
A folyadékokba és gázokba merülő tárgyakra felhajtóerő hat.
A viszkozitás az anyagnak az áramlással szembeni ellenállását, pontosabban a belső súrlódását méri. Az ideális folyadékok viszkozitása és kompresszibilitása nulla.
A folyadékok és gázok nyomásával (különösen a légnyomással) kapcsolatos korai elméletek Evangelista Torricelli itáliai fizikus nevéhez fűződnek. Nyugvó folyadékokban és gázokban a rájuk gyakorolt nyomásminden irányban gyengítetlenül terjed és gyengítetlenül hat a tartály alakjától függetlenül annak falára is. Ez az úgynevezett Pascal-törvény (Blaise Pascal, francia matematikus mondta ki 1653-ban), amelyen a hidraulika alapul.
Az áramlás a folyadékok és gázok rendezett mozgása; jellemzője az áramerősség (az áramlási cső keresztmetszetén másodpercenként áthaladó folyadék vagy gáz tömege).
A kontinuitás elve azt mondja ki, hogy összenyomhatatlan folyadékok esetében az adott csőhálózatba időegység alatt befolyó folyadék mennyisége azonos az időegység alatt kifolyó folyadék mennyiségével.
A folyadékok és gázok áramlásával kapcsolatos korai elméletek Daniel Bernoulli svájci matematikus nevéhez fűződnek (Bernoulli-törvény).